6. Fejezet: Tekergőkkel
Ilyen, ha a tekergőkkel jársz egy suliba. Meccs, ami alig kap néhány sort. Ha James írná ezt a fanficet, egy egész (vagy netán kettő) fejezet szólna a meccsről. Meg telihold is lesz. Ja és a következő fejiben számíthatunk arra, hogy Hermione leordítja Harry fejét, de ha elolvasod akkor érteni fogod miért.
- Harry!
- Igen?
- Mi az?
- Kérdeztél.
- Én?
- Ron?!
- Sziasztok! - lépett be Measy a klubhelyiségbe.
- Igen, Ron? Mi is a bajod?
- Csitt!
- Csatt?
- Csönd!
- Mi?
- Harry?!
- Jól vagytok? - nézett aggodalmas arccal a fiúkra Measy.
- Meccs lesz! - akadt ki Ron. - Ez csak engem érdekel? Egy hét múlva meccs! Emberek, egy hét és meccs!
- Mi történt itt? - lépett be Lily is a klubhelyiségbe.
- Nem, Ron, Jamest is érdekli. Az évben ez lesz a második meccs. Túléltünk már egyet, ne izgulj, ezt is túl fogjuk! - válaszolt Ron kérdésére Measy, majd Lilhez fordult - Kb. Ron is meghibbant, mint Ágas.
- Ágas? - nézett értetlenül barátnőjére Lily.
- James. Hogyhogy ők hárman soha az életben nem kérdezik meg, te meg mindig megkérdezed?
- Nem tudom, talán kérdezd meg őket - azzal Lily távozott, még mielőtt James leért volna. Measy kérdőn nézett a trióra.
- Öhm… mert… izé… - kezdte Harry, majd át adta a szót Ronald Weasley bajtársának.
- Hát… tudod… - kezdte hősiesen Ron.
- Bocsi, de nem tudom - vágott közbe Measy.
- Sziasztok! Nem láttátok Evanst?
- A kviddicsen kívül csak Lilyről tudsz beszélni? - kérdezte Harry. Már kezdte James idegesíteni a hóbortjaival.
- Nem, még tud pár dologról. De azokat csak tíz szemközt mondja - nevetett Measy. A nevetés ára egy hátba ütés lett.
- Szóval, Ron, mit is akartál mondani? - emlékeztette Measy, a triót a James megjelenése előtti beszélgetésre.
- Mi mindenről tudunk - hadarta Hermione, mielőtt Ron elkezdte volna folytatni hősies beszédét.
- Mi mindenről? - kérdezte James, aki egy szót sem értett az egész beszélgetésből.
- Mindenről? - kérdezte Measy aki tudta, hogy miről beszélnek - És honnan?
- Mi? Nem mindenről! Például rólad, Measy, semmit sem tudunk! - mondta Harry, akinek leesett végre, hogy mit is mondott Hermione.
- Én még mindig nem tudom, miről van szó! Valaki beavatna?! - kérdezte James, mert rájött, hogy a beszélgetéshez nagyon sok köze van.
- Majd én segítek! - jött le a lépcsőn Sirius - A tekergőkről, James, a tekergőkről.
- Még mindig nem világos - mondta James, bár látszott rajta, hogy megértette - Akkor indulás edzeni, ugyanis már az egész csapat ránk vár! Talán Evans is ott lesz.
- Bár tudnám, hogy lehet meggyógyítani az Evansitist - kezdte újra Sirius. - Hidd el, akkor segítenék rajtad.
- Hagyd már békén őt, Tapmancs. Ágas nem tehet róla, hogy szerelmes - kelt barátja védelmére Remus. Ő meg mióta van itt?
Az edzés remekül ment.
- Ha nem a Griffendél nyeri a kviddicskupát évvégén, akkor én megeszem Hermionét! - mondta Ron, miközben visszafelé sétáltak a kastélyba.
- Ron! - kezdték együtt.
- Miért? Hiszen biztos, hogy a Griffendél nyeri. Ne félj, Hermione!
****
- James! Siessünk, mindjárt feljön a hold és mi nem vagyunk sehol! Hol van a köpenyed? Hol van a térkép?! - Sirius, James és Peter sehol sem találták a cuccaikat.
- Nem tudom! Sehol sem találom - mérgelődött James. Már ki kellett volna menniük Remushoz - Végre!
- Megvan? - kérdezte azonnal Sirius és Peter.
- Naná, hogy megvan! Vagyis… igen, most már mindkettő megvan. De hiszen eddig nem volt itt, vagy vak vagyok?
- Igen, biztos vak vagy, de most siessünk, még mielőtt feljön a telihold - mondta Sirius, és már rántotta is Jamest és Petert kifelé, a láthatatlanná tévő köpeny árnyékában.
****
- Mi az, Harry? - kérdezte Hermione - Harry, nem értem miért kell neked most a köpeny és a térkép, de nem hiszem, hogy megtalálod elvileg...
- Megvan! De várjunk, ha nálunk van, akkor a tekergőknél nincs? De akkor… hogyan mennek le?
- Ezt akartam mondani!
- Nézzük meg azért a térképen - ajánlotta fel Ron.
- Rendben. Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - mondta Harry miközben a régi pergamenre koppintott a pálcájával.
James, Sirius és Pettigrew a szobájukban voltak, vagyis most már lent a bejárati csarnokban, de az előbb még a szobájukban voltak.
- Induljunk - mondta az egyetlen ember, aki túlélte a halálos átkot, majd barátaira és saját magára terítette apja köpenyét, akivel most egykorú volt. Milyen meglepetéseket rejteget még az élet? - Gondolta magában - Talán Draco Malfoy az ő oldalán fog harcolni. Erre a gondolatra elnevette magát. Ő és Malfoy együtt? Ugyan már. Ennyire még a világ sem tud a feje tetejére állni.
****
Mikor Sirius megemlítette a teliholdat James úgy érezte megállt az idő. Úgy emlékezett arra az időre mintha tegnap lett volna. Remus azt hitte utálják, Peter betojt, mert nem volt ideje elmenni WC-re, Sirius és ő pedig csak nevettek. A végén már mind a négyen nevettek.
Végre odaértek a fához és ledobták a láthatatlanná tévő köpenyt. Nem is hitték, hogy nem csak ők vannak ott. Persze itt Harryékről nem tudtak, de valaki más is volt…
- Héj! - hallottak egy női hangot. Hupsz! Teljesen megfeledkeztek Measyről, pedig ő is tekergő tag volt, mióta az eszüket tudták. Na jó, csak azóta, amióta a Roxfortba jártak. Persze a nagy sietségben megfeledkeztek róla, mivel eltűnt a köpeny, eltűnt a térkép, Measy meg máskor lent szokta őket várni, és ha talán nem töltene több időt a lányokkal nem feledkeztek volna meg róla - Én már nem is létezek?!
- Nem! - mondta James és Sirius együtt, majd rögtön elkezdtek védekezni - Bocsi, de ha nem töltenél annyi időt a lányokkal, talán nem felejtünk el téged!
- Köszi. Vagyis, ha tekergő szeretnék maradni, csak veletek barátkozhatok? - kérdezte kedvesen a fiúkat - Nem akarlak titeket megzavarni, de már feljött a hold! - és ebben a pillanatban a trió akkorát bukfencezet a fának, hogy csoda lett volna, ha nem esik le róluk a köpeny.
- Kik vagytok?! - szegezte pálcáját a fa felé James - Mindegy. Siessünk - erre a szóra mind a négyen átváltoztak. Peter egy fiatalabb makesszé, Sirius a jól ismert kutyává, James a már látott szarvassá, Measy pedig egy hófehér kutyává, aki úgy nézett ki, mint Sirius, leszámítva a szőre színét. Harry gondolkozott rajta, hogy egy barna hajú lány, hogy lehet hófehér szőrű kutya, de a válaszról fogalma sem volt. Így hát próbálták kivárni még kijönnek a fából. Eleinte Harry utánuk akart menni, de Hermionét, még arra is nehezen lehetett rávenni, hogy kijöjjenek, nemhogy arra, hogy a fába is bemenjenek. Olyan tizenöt percet vártak, majd eszükbe jutott, hogy a roxmortsi felén fognak kimenni a fának és nem a roxforti felén. Ezért elindultak a fa belsejébe. Könnyen megbénították, ahhoz képest, ahogyan legutóbb, majd elkezdtek mászni az alagútban. Majdnem minden ugyanúgy nézett ki. Az eltérés annyi volt, hogy nem volt beporosodva a ház, és nem volt annyi karcolás még a bútorokon. A tekergők már nem voltak ott, így Harry terve befellegzett. Nem tudta követni az apját, ezért a trió visszaindult a Roxfortba. Mikor végre felértek a hálóba, azonnal lerogytak az ágyra, és se szó, se beszéd, elaludtak.
****
Harry arra ébredt, hogy Ron kiabál.
- Harry, ébredj, ma lesz a meccs! Harry, James szólt, hogy… Harry?
- Igen?
- Jól vagy?
- Én? Persze.
- Tiszta sápadt vagy. Biztos, hogy nincs semmi bajod?
- Igen csak az álmom… - Harry megborzongott. Újra eszébe jutott az álma. Measyt látta és Voldemortot. Voldemort egyfolytában a lányt kínozta, és arról faggatta, hogy hol vannak Potterék. De Measy nem mondta el neki. Ekkor azt mondta, hogy betartja a régi ígéretét. Furcsa, mintha Measy megijedt volna, pedig ő sosem félt még. Legalábbis Harry még nem látta félni. Milyen ígéretről beszélt? Végre tisztábban hallott. Harrynek eszébe jutott egy másik álma. Vajon abban is erről beszélt Voldemort? Akkor is ez volt a téma? Emlékezett rá. Measy azt kérte, hogy engedje el a barátait. Vajon ez is abban az időmben játszódott?
- Hagyd őket békén! Inkább engem ölj meg!
- Kérésed számomra parancs, kedvesem. Avada kedavra! - kiáltotta Voldemort és minden elsötétült.
- Féregfark! - hallotta még Measy dühös hangját álmában, de mivel Ron azt hiszi, hogy tényleg nagyobb baja van inkább, kiszállt az emlékekből és beengedte Ron szavait, aki a kezével kalimpált az arca előtt.
- Harry?! Harry?! Harry!!!
- Mi az?
- Harry?
- Igen?
- Azt hittem meghaltál.
- Miért?
- Mert itt ültél, és nem reagáltál.
- Van ilyen. Elmegyek a könyvtárba, meg kell csinálnom a bájitaltan dolgozatot, amit Lumpsluck professzor kért. Biztos ott van Hermione is. Te nem akarsz jönni?
- Te nem akarsz reggelizni? És azt tegnap csináltuk meg mindhárman együtt.
- Lemaradtam róla, ugyanis már kilenc óra is elmúlt.
- Mi volt az álmodban?
- Voldemort megölte Measyt - hadarta és már menni is szeretett volna, de Ron megfogta a kezét, és nem engedte el - Mi az?
- És ez mikor is játszódott? A mi jelenünkben vagy... hol?
- Hát... amikor még éltek a szüleim, és én is.
- De akkor ez az álom más nem? Ügye nem azt mondod, hogy abban az időben fogunk kikötni?
- Nem. De azért ez fura volt. Már álmodtam egy hasonlót, Measyről és Voldemortról a nyáron.
- Szólunk róla Dumbledore-nak vagy nem?
- Kéne - hallották meg Hermione hangját, a hátuk mögül.
- Hermione! - kiáltották egyszerre. Nem számítottak a lány felbukkanására - Mióta vagy itt?
- Mióta Harry felébredt - mondta rá se nézve Ronra - Akkor megint tehetünk egy látogatást Dumbledore irodájához?
- Igen - morogták a fiúk, és elindultak. Mikor kiértek a klubhelyiségből az a bizonyos majdnem csak a kviddicsről beszélő egyén, és barátja hangját hallották.
- Héj, Pipogyusz! Jó lógni? - mondta James, majd Siriushoz fordult - Szerinted még mindig az az alsó van rajta, mint tavaly, Tapmancs?
- Ugyan már. Az van rajta, ami tavaly előtt, és mivel azt még nem láttuk ideje lenne meg...
- Hagyjátok abba! - szakította félbe Lily dühös hangja Siriust - Hagyjátok már békén, Potter!
- Mi?! Hiszen megérdemli! - mondta James, miközben álmélkodva nézett Lilyre.
- Fogalmam sincs, hogy mi fog történi, de az az egy biztos, hogy te nem leszel az én férjem, ahogy Harry mondta! - kiabált magából kikelve Lily, és elfutott. James annyira meglepődött a hallottakon, hogy már nem koncentrált a varázslatra, ami Pitont tartotta a levegőben, és akkorát koppant Piton feje a földön, hogy mehetett a gyengélkedőre Madam Promfey-hoz összeforrasztani a fejcsontját. Hát igen. Ez a beszélgetés nem így végződött volna, ha Harry, Ron és Hermione nem lettek volna soha a múltban. Talán úgy végződött volna, hogy Lily azt kérdezi, miért érdemli meg Piton, hogy ezt tegyék vele, amire James azt válaszolta volna, mert tavaly úgy beszélt Lilyvel amit, a lány cseppet sem érdemel meg, és ezért csinálja ezt Pitonnal. És ha így végződött volna, a végén még ebben az évben összejöttek volna Harry szülei. És ez azért veszett el örökre, mert Harrynek muszáj volt mindent elmondania a jövőről. Ez után letörten folytatta útját az igazgatóhoz a trió. Remélték, hogy utolsó látogatásuk óta nem változott a jelszó, de félelmük beigazolódott. A jelszó megváltozott.
- Miért kell mindig jönnötök ide? - kérdezte mérgesen a szobor a három jó barátot.
- Mert mi nem sima itteni diákok vagyunk és muszáj beszélnünk az igazgatóval! Amúgy meg évelején jöttünk utoljára! - mondta Ron győzelem ittas hangon.
- Szóval akkor mi is a jelszó? - kérdezte Harry a szobrot, olyan kedvesen amilyen kedvesen csak tudta.
- Bizalmas információt nem adhatok ki, sajnálom. Bár ha jobban bele gondolok nem is sajnálom - mondta a szobor, és kidugta ugyancsak szobor nyelvét.
- Héj! Ezt nem teheted! - mondta Ron, és ha Harry és Hermione nem fogja le, akkor neki megy a szobornak, akinek a nyelve még mindig kint volt.
- De igen, Ron, megteheti - mondta Hermione unott hangon.
- Miért érzem úgy, hogy ezt már mondtad egyszer - válaszolt Ron Hermionénak csevegő hangon.
- Most nem inkább a jelszón kéne agyalnunk - szólt közbe Harry.
- De igen - mondták egyszerre Ron és Hermione.
- Szóval akkor mi lehet az új jelszó. Minden ízű drazsé? Méz? Spenót? - kezdte a szokásos módon Harry.
- Spenót? Harry, az az egy biztos, hogy nem - szólalt meg hirtelen Ron, mire Harrynek eszébe jutott, amit legutóbb mondott neki barátja.
- Mirgő-morgó? - és a szobor nem maradt szobor, mint ahogy Harryék gondolták, hanem félre állt.
- Hűha - mondta egyszerre a három jó barát, és felálltak a csigalépcsőre, ami elindult. Miután felértek bekopogtattak. Rövid tíz perc dörömbölés után Dumbledore kinyitotta az ajtót.
- Mi szél hozott erre titeket? - hallatszott a hangján, hogy ideges.
- Ööö… uram Harry álmáról lenne szó - segédkezett azonnal Hermione.
- Á, gondolhattam volna. Mi lenne, ha egy órával később visszalátogatna Mr. Potter egyedül?
- Tessék? - kérdezték mindhárman azonnal.
- Mi lenne, ha Mr. Potter visszalátogatna egy óra múlva egyedül? - ismételte meg kérdését Dumbledore.
- Igen, uram. De miért egyedül? - érdeklődött Harry.
- Sajnálom, de nincs időm most elmagyarázni. Ne feledje, hogyha beszélni szeretne velem, jöjjön vissza egy óra múlva egyedül - mondta a professzor és bezárta az ajtót. Úgy tűnik, nem mehet el a meccsre.
****
- Isabell! Egész nap ott voltál bent, és mindjárt kidurran a hugyhójagom, szóval gyere ki most rögtön, vagy betöröm az ajtót! - Lily nagyon ideges volt.
- Várj egy pillanatot! - jött a válasz az ajtó másik feléről.
- Egy órája ezt mondogatod! - Lily most már komolyan gondolta az ajtós ügyet - Egy pillanat és kitöröm az ajtót! Siess!
- Ezt komolyan mondtad?
- Igen!
- Mi a baj? - jött be Measy a hálóba, és kérdőn nézte a fürdő ajtót - Megértem Lil, hogy dühös vagy Jamesre, de ő csak megakarta leckéztetni Pipót, mert téged nem illő módon nevezett meg tavaly.
- Ez nem azért van! Mindjárt kidurran a hugyhójagom!
- Ugye tudod, hogy az egész klubhelyiségben hallani lehet kettőtök vitáját? - kérdezte kedvesen Measy.
- Meg fogok halni!
- Attól, hogy kidurran, még nem halsz meg. Egyébként, Jamesék szobájában szabad a WC. - Lilynek több sem kellett, már futott is Potterék szobájába. Benyitott az ajtón, és ott találta James Pottert aki az ágyán ült, félig felhúzott kviddics talárban.
- Sok szerencsét a meccshez. Bemehetek? - és a fürdő ajtóra mutatott. James már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, ha bemehetsz, akkor eljössz velem randizni, de mire pislogott Lily már a WC-n ült és csurgatott. James arra gondolt, hogy milyen szép lehet most Lily, Lily pedig arra gondolt, hogy Potternek nem is rossz a felsőteste. De mivel egy perc múlva kezdődik a meccs muszáj lesz elengednie Evans egy darabig.
James nagyon megörült, amikor látta, hogy Lily is lejött a mecsre. A griffendél nagyon jól játszott, a mardekárnak, még a labdát sem volt esélye megszerezni. James egy perc után megfogta a cikeszt, de valójában tíz perc után megfogta volna, ha Malfoy nem csal. De így is sikerült százhetven tízre nyerniük. Az az egy mardekáros gól, úgy ment be, hogy az összes griffendéles Malfoyt szidta és nem figyeltek, még Ron sem figyelt. Az előző mecs nem volt ilyen szerencsés, mivel akkor még senki sem volt lendületben. Százötven hetvenre győztek csak. James jól leszidta Siriust, Measyt meg Bellt. De most nagy előnnyel nyertek!
****
Harry magányosan sétált az igazgató irodája felé és egyre csak az álmát látta. De most hallott valami mást. Valaki egy folytában azt ismételgette, hogy nem szabad engedned. De ha nem tudja milyen ígéretet tett és mikor ígérte meg Voldemort Measynek akkor hogyan akadályozza meg? Hirtelen a nagytermet látta, ami úgy volt feldíszítve mintha bál lenne. Talán ilyenkor? De ez mikor lesz? Harry felhúzta magát. Nem megy el beszélni Dumbledore-ral és kész! Nem, mert ő már volt ott. Majd saját maga megoldja nincs szüksége Dumbledore segítségére. A hirtelen ötlettől vezérelve visszafordult és felment a klubhelyiségbe. Már épp eleget segített neki Dumbledore. Ideje, hogy azt tegye, amit jónak lát.
****
Mikor Ron felment a hálóba Harry már aludt. Majd máskor beszélnek. Nem volt kedve felébreszteni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
