Kviddics válogatás! Harryék egy kicsit közelebb kerülnek a célhoz, vagyis megtudják hogyan kerültek ide.

Harry megint álmodott. De ezúttal mást. Teljesen mást. Egy erdőben volt. És csak futott. Futott, és futott. Nagyon elfáradt. Megállt egy tónál. Ivott… valami lehúzta a tó mélyére. Egy sellőt látott. Minden fénylett. Sirius teste átesett a kapun. A kapun?
- Hol lehetnek? - az odúban volt. Remus a kandallót bámulta. Mögötte Mrs. Weasley, és az ikrek álltak.
- Senki sem tudja. Elnyelte őket a föld.
Ginny a szóbájában az ágyon feküdt. Hívogató volt. Gyönyörű… Ginny elbűvölő, csodálatos volt… és szomorú.
- Harry… hol vagy? - suttogta Ginny. A kapu megjelent. Fény volt. Ez mit jelent?

Felébredt. Újra a Roxfortban volt. Mindenképpen szólnia kell Dumbledore-nak az álmairól. Délután felmegy az igazgató szobájába. Nincs mese.
- Megint? - kérdezte Ron fáradtan mikor meglátta, hogy Harry felébredt.
- Igen, de ez most nem volt olyan vészes – válaszolta Harry.
- Hazudsz - mondta a szobába belépő Hermione.
- Hogy? - kérdezte értetlenül Harry - Miért jöttél? Hol voltál?
- A könyvtárban. Tudom, hogy ez nem történhetett volna meg. De mégis itt vagyunk. Nem tudok megnyugodni. Rájöttem, hogy az itt létünknek az álmokhoz van köze. Emlékeztek mikor ide kerültünk ugyanazt álmodtuk?
- Igen, de mi köze van az álmoknak a… te azt akarod mondani, hogy az álmok miatt vagyunk itt? Miért?
- Ugyanazt álmodtuk azon az estén, amikor idekerültünk. És megkérdeztem, Harry az anyukád is azt álmodta.
- Ezt elmondtad már Dumbledore-nak? És az álmaim tényleg a mi jövőnkben játszódnak?
- Igen. És most azonnal indulunk Dumbledore-hoz! Nem szabad tovább késlekedni. Ez parancs, öltözzetek!
- Egy pillanat, még nem zuhanyoztam! - mondta Harry és befutott a fürdőszobába. Erős három perc múlva már mentek is Dumbledore-hoz.
- Remélem nem változott meg a jelszó - aggodalmaskodott Hermione.
- Én is. Narancslé! - mondta Harry, mire a szobor szobor maradt.
- Nem hiszem el! Ezt nem teheti az igazgató úr! Nem változtathatja meg a jelszót minden héten! - mérgelődött Ron.
- De igen Ronald, megteheti.
- Akkor jön a találgatós módszer? - Harry meg sem várta a választ - Cukorpálca? Pattogócukorka? Fügefa? Ribizli? Citrompor? Citromlé? Cukorka? Tejberizs? - és a szobor félre állt.
- Egyre jobb jelszavak. Erre még annyira sem gondoltam volna, mint a narancslére - jegyezte meg vígan Ron.
- Jól vagy?
- Mennétek? Aludnék - mérgelődött a szobor.
- Mirgő-morgó. Akár ez is lehetne a jelszó - folytatta Ron.
- Bezárom az ajtót és elalszok - fenyegetőzött a szobor.
- Jó, megyünk már - mondta Hermione és elindult. Felléptek a csigalépcső első három fokára és elindult alattuk a lépcső. Éppen kopogni akartak, amikor kinyílt az ajtó. James Potter, Sirius Black és Measy Aner lépett ki rajta vigyorogva.
- Már ilyenkor itt? - kérdezte meglepődve Hermione.
- Nem újdonság - húzta meg a vállát Measy, majd távozott a fiukkal együtt. És végre kopogtattak. Az igazgató úr nyitott nekik ajtót szintén mosolyogva. Mit csináltak ezek?
- Professzor úr bocsánat a korai zavarásért, de beszélni szeretnénk magával… az álmokról. Harry a jelenünkről álmodik.
- Értem. Mikor elsőre jöttek ide akkor is, megemlítettük az álmot.
- De hogyhogy? Az álmaink miatt kerültünk vissza a múltba? - érdeklődött Ron.
- Milyen szoros kötelék van maguk hármuk között? - kérdezte Dumbledor csak úgy átlagosan meg sem hallva Ron kérdését.
- Tessék?
- Milyen közel álltok egymáshoz? Van köztetek rokoni vér? Vagy milyen közeli a kapcsolatotok?
- Legjobb barátok vagyunk professzor - mondta félénken Hermione. Ő sem értette hova akar kilyukadni Dumbledore.
- Értem. Hogyan, illetve mikor ismerkedtek meg?
- Tanár úr, ennek mi köze van ahhoz, hogy hogyan kerültünk ide? - kérdezte Harry.
- Ezek a dolgok nem adják meg a választ arra, hogy hogyan kerültek ide, meg arra sem, hogy miért, de arra igen, hogy miért maguk.
- Uram?
- Miket szoktál álmodni?
- Öhm… olyan dolgokat, amiket én csak úgy tudok elképzelni, hogy a mi jelenünkben történnek.
- Honnan szoktad nézni? És hogyan?
- Én ott állok, de senki sem vesz észre - mondta el az igazságot Harry.
- És maguk nagyon jó barátok?
- I... igen uram - válaszol Harry megint.
- Rendben. Maga nagyon érdekes személy. Menjenek reggelizni, és az óráik után jöjjenek fel.
- Köszönjük professzor. Elnézést, hogy zavartuk - mondta Hermione és elindultak az ebédlőbe mind a hárman.

****

Mikor végre Harry, Ron és Hermione odaért Lily már indult. Szerencsétlenségére akkor jött amikor Potter... James Potter is, vagyis kénytelen volt elviselni a fiút. Már megint a kviddics válogatásról beszélt, ami holnap lesz.
- Sziasztok! Sok szerencsét Potter elviseléséhez. A végén még én is megtanulom a kviddics szabályait, pedig nem is szeretem - mondta Harryéknek mikor összefutott velük az ajtóban. Az első óra átváltoztatástan volt hollóhátasokkal. A múlt órán a nonverbális varázslást gyakorolták. Harryék szerencséje volt, hogy ugyan az volt a tananyag, mint az ők idejükben, mert különben mindent kezdhettek volna, előröl. Párokban kellett dolgozni, Harryék felállítása a következőképpen működött. Harry Potter - Isabell Pikec, Hermione Granger - Sirius Black, Ron Weasley - Maesy Aner, Lily Evans - James Potter, Remus Lupin - Leila Pikec. Mivel csak Remus és Leila párosa járt némi közös sikerrel, ezért McGalagony átállította a párok összetételét. Sirius aludt, James Lilyt kergette, Measyt abszolút nem érdekelte, Harrynek pedig nem ez volt az erőssége. Így Sirius Measyvel lett, Isabell Ronnal, Hermione Lilyevel, Harry pedig Jamessel. Így mindenki haladt előre kivéve Sirius és Measy párosát. Ők semmit nem csináltak.
- Tudom, hogy maguk nem sokat rontanak azzal, ha lesz egy trolljuk, de attól még lehetne próbálkozniuk, ugyanis a jobb tanulóimnak magasabb a mérce, és maguk a legjobbak közé tartoznak - magyarázta Siriuséknak McGalagony professzor. A házi feladat gyakorlás volt, de Ron még tartozott egy háromtekercses dolgozattal, amit jövő órán muszáj beadnia.
- Ne felejtsétek el, holnap kviddics válogatás! - figyelmeztette őket százhuszonnyolcadszorra James.
- Így már biztos nem fogjuk - mondta Harry és elmentek a Dumbledore-hoz. Igaz, hogy azt mondta órák után, de most Harryéknek volt egy lyukas órájuk. Felmentek a szoborhoz, kimondták, hogy tejberizs és felálltak a mozgó lépcsőre.
- Biztos, hogy jó ötlet volt most eljönni? Csak azért, mert Dumbledore azt mondta, hogy délután jöjjünk - mondta Hermione mielőtt kopogott volna.
- Hát… - válaszolt Harry, Hermine kérdésére és bekopogott. Az ajtó azonnal kinyílt.
- Igen?
- Tudja uram, most van egy lyukas óránk és… - kezdte Hermione.
- Gyertek be - mondta majd betessékelt, Harryéket - Arra jöttem rá, hogy maga tudja irányítani az időt. Bár, hogy hogyan azt nem tudom.
- Én? - kérdezte meglepődve Harry.
- Olyan szoros a barátságuk, hogy bármilyen messze is vannak egymástól, őket is mozgatni tudja saját magával együtt az időben. De ez nem pont így működik. Ezt csak valami más tudta kiváltani. Nem történt mostanában önnel valami, ami nagyon megrázta, és azt akarta, hogy minden más legyen? És az a valami, hogyan történt? És hogyan vannak pontosan az álmai?
- De igen. Meghalt a keresztapám. Egy ilyen kapun esett át a teste miután a halálos átokkal megölték. És azt a kaput látom álmaimban, ha más helyszínre megyek.
- Vagyis el tudná mondani milyen kapu volt az, amin a keresztapja teste átesett?
- Öhm… a minisztériumban van, és hangok jöttek felőle, de nem hallotta mindenki, és… azt hiszem, csak ennyit tudok róla mondani.
- Akkor ti nem véletlenül vagytok itt. Valami nagyon fontos dolgotok van, azt az álmaidból tudod, meg hogy mi. Addig viszont kénytelenek leszünk várni. Annyit tudok javasolni, hogy aludj sokat.
- Rendben professzor. Viszlát! - mondták és elmentek. Harry egy szót sem fogott fel abból amit Dumbledore mondott. Hogyan is van ez?

Harryék siettek, mert már kezdődött a harmadik óra. Sajnálatos módon dupla bájitaltan volt.

Valahogyan átvészelték a többi órával együtt. Harry alig bírt aludni. Pedig ma nem látott semmit. Csak olyan álmai voltak, amiket megemlíteni sem kell. Másnap reggel furán kelt, hiába nem aludt semmit, mégis frissen és üdén ébredt. Eszébe jutott, hogy ma lesz a válogatás, és kettő lyukas órájuk lesz. Az első és az utolsó.
- Ébren vagy? - kérdezte Ront.
- Nem - mondta Ron és a fejére húzta a takarót.
- Nem sokára kell menni az első órára - figyelmeztette barátját.

****

- Measy! Lemaradtunk a reggeliről és egy perc múlva kezdődik az első óra! Measy siess! - idegeskedett Lily a fürdő mellett állva.
- Mindjárt megyek! Ha annyira le akarsz zuhanyozni, akkor menj be Jamesékhez, ők biztos megengedik, hogy ott zuhanyozz.
- Akkor inkább büdös leszek! - kiabálta Lily és lement.
- Kviddics válogatás! - kiabálta ott lent James - Kviddics válogatás ma délután!
- Fogd be Potter! - mondta Lily és elviharzott James mellett.
- Már ilyenkor?

****

Ebben a hangulatban telt az egész nap. Harry még sosem látta Lilyt ilyen dühösnek. Kíváncsi volt miért húzta magát fel ennyire. De mikor vége lett az utolsó órának - ami történetesen mágia történet volt - már a kviddicsen járt az esze. Úgy gondolta megpróbálja a fogói posztot.

Kíváncsi volt, sikerül-e jobban repülnie, mint ahogyan James repül. A fogókat utolsóra nézték. Az őrző Ron lett, hajtó George Bell a hetedikből, Sirius Black és Measy Aner lett. Terelő Natali és Alan Porter lett az ötödikből. Mind kiderült ők ikrek, de Harry nem vette észre hiába hasonlított az arcformájuk, hiába volt ugyan olyan színű a szemük, az egyik szőke a másik fekete hajú volt. Bár igaz idősebb nála Natali elég széplánynak bizonyult. Végre elérkeztek a fogóig. Harry épp hogy egy másodperccel maradt le. James azt mondta, hogy Harry lesz a beugró fogó, ha ő vele lesz valami, mire Sirius azt mondta, hogyha például James Evansitisben szenved, szóval Harry ne beugróként gondoljon magára, hanem mintha ő lenne a fogó. Erre mindenki elkezdett röhögni, és James fejbe vágta Siriust.
- Ne feledjétek el, holnap edzés! És holnap után is!
- Nem feledjük, csak ne mond el minden másodpercben - kérlelte Measy.
- De igen, elmondom - mondta James ördögi vigyor kíséretében.
- Ne! Kiszállok a csapatból! - mondta Measy és elment. Lassan, vagyis gyorsan mindenki követte a példáját. Harry már alig várta a vacsorát, mert nem csak a reggeliről, de az ebédről is lemaradt. Mikor lefeküdt az ágyba azonnal el is aludt.