Lily és Harry elmennek az Abszol útra, és találkoznak egy ismerőssel.

A reggelit élmény volt megkóstolni. Harry úgy gondolta bolondság lenne gyorsan enni. Hiába akart minél előbb elmenni az Abszol útra… nem tudta hipersebességgel megenni. De egy kicsit gyorsabban a max egészséges evéstempónál igen. Miután befejezték a reggelit, Mrs. Evans felküldte őket a szobájukba felöltözni. Legalábbis Harryt, mert Lily már teljesen kész volt. Harry a hipergyorsaság maxánál is gyorsabban futott fel a lépcsőn, húzta fel egyes ruhadarabjait, húzta le egyes ruhadarabjait, zuhanyozott le, mosta meg a fogát, húzta fel ugyan azokat a ruhadarabokat, mint amit 43 másodperce lehúzott, futott le a lépcsőn, úgy, hogy majdnem leesett a lépcsőről, és ezért megkapta édesanyja kedves nevetését. Ez összesen 1 perc 13 másodperc volt, de ebből 24 másodpercet Lily nevetése töltött ki.
Az út olyan fél órába telt. Lily eközben megmutatta Harrynek a listát, amin a tanévben szükséges dolgok szerepeltek. Harry felismerte, hogy mindenből majdnem ugyanazokat a könyveket kérik, amiket tavaly. Egy pillanat! Tényleg! Hiszen, hogyan fog ő a Roxfortba járni, amíg a múltban van!? Valahogy csak meg kell beszélni Dumbledore-ral. De a jövőben. Ott mi van. Mostanában nem is gondolt erre. Mit fognak szólni, hogy Harry Potter eltűnt? Hirtelen Voldemort lebegett a szeme előtt amint hatalomra tör... nem, az nem lehet, hiszen ott van Dumbledore - most egy másik rémkép jött a szeme elé – Dumbledore-t eltalálja egy halálos átok, kiesik az ablakon egy magas toronyból... a Roxfort egyik tornyából. Hirtelen azon kapta magát, hogy kiverte a víz, és szaggatottan veszi a levegőt.
- Harry? Jól vagy? - jutott át a dobhártyáján egy lágy, kedves hang. Nem, ilyen nem történhet a Roxfort igazgatójával. Anyjára nézett, és lassan bólintott egyet. Igen. Beszélnek Dumbledore-ral, és kitalálnak valamit, és visszajut a jövőbe. Addig pedig tölt egy kis időt a szüleivel.
- Megérkeztünk! - szakította félbe gondolat menetét Mrs. Evans.
Sétáltak egy kicsit, majd odaértek egy a muglik számára jelentéktelen kocsmához, a Foltozott Üsthöz. A csapos egy aprócskát fiatalabbnak nézett ki, de még itt is fogatlan volt.
- Adhatok valamit? - kérdezte, a maga módján udvarias hangnembe.
- Nem, köszönjük - sietett Mrs. Evans, vagy, ahogy mostanában magában szólítja, nagymami. Ahogy eleinte Lilyt is anyának szólította, de mikor tizedszer is elhangzott ez a megszólítás, Harry legszívesebben elfutott volna. Mire kinézett gondolataiból azon kapta magát, hogy Lily húzkodja be a falon keresztül.
- Bocsi - mondta Harry, és úgy gondolta, hogy nem kéne mostanában gondolkodnia. De hisz ezt is gondolja! Ez volt az utolsó gondolata, és mostantól a kívülállókra is figyelt.
- Először, vegyük meg a bájitaltan hozzávalókat - javasolta Lily.
- Rendben, én addig elmegyek a könyvekért - mondta Mrs. Evans.
- Ne! Én is be akarok menni a Czikornyai és Patzába - kérlelte Lily az anyukáját.
- Ha te bejössz, szívem, akkor estig ott fogunk várni, és én nem érek rá egész nap, úgyhogy a válaszom, nem - mondta Mrs. Evans feltűnően sok kedvességgel a hangjában, de a nem szót nagyon megnyomva.
- Kérlek! - Lily nem törődött bele az elutasításba.
- Mondtam már kedvesem, hogy nem - szintén kihangsúlyozta az utolsó szót.
- De neked nem muszáj itt maradnod, biztos összefutunk egy ismerőssel aki a szüleivel van. Majd ők haza visznek - erősködött Lily.
- Miért, ők szerinted ráérnek egész nap itt álldogálni, és várni téged?
- Erre nem gondoltam. De! Mondjuk Measy mindig egyedül szokott jönni, mert ők közel laknak - magyarázta Lily.
- És hogyha egy ugyanannyi idős barátod is veled van, akkor már egyedül hagylak? - kezdte Mrs. Evans - És ebben az a ráadás, hogy már amúgy is ketten vagytok.
- De ő mindig egyedül szokott járni! - vágta rá Lily.
- Jó, nem bánom, de haladjunk már, mert tényleg estig itt leszünk! - mondta Mrs. Evans.
- Mondtam már, hogy imádlak! - lelkesült fel Lily azzal megölelte az anyukáját.
- Akkor indulunk? - szólt közbe a kicsit már hosszúra nyúló társalgásba Harry.
- Rendben, akkor én beszerzem a szükséges dolgokat, de először menjünk be a Gringottsba - mondta Mrs. Evans, miközben Lily kezeit próbálta lefejteni a derekáról.
Végre elértek a hófehér épülethez, és beléptek a fényes bronzkapun, mely mellett ott állt egy kobold vörös és arany egyenruhában, aki meghajolt mikor beléptek. Itt egy ezüst ajtó volt, fölötte ez a felirat:
„Lépj be, vándor, de vigyázz:
Nem csak kincset rejt e ház.
Ha csak vinnél, de nem hozol,
Fejedre csak bajt halmozol.
Ki idegen kincset áhít,
Annak e hely csapdát állít.
Add fel, tolvaj, ne légy dőre,
Varázslat e kincsek őre.”
Harry ugyanazt a lesújtó érzést érezte, mint amit első és egyben - eddig a napig - utolsó látogatásakor érzett. Tényleg bolond, aki ide be akar törni. Alig észrevehetően Lily felé sandított, ő is valami olyasmi érzést érezhetett, mint Harry.
Az ezüst ajtót is őrizte két kobold, szintúgy meghajoltak mikor Harry, Lily, és Mrs. Evans bement az ajtón.
Beértek a márványcsarnokba. Mrs. Evans az egyik pult mögött ülő koboldhoz lépett, és átváltotta a mugli pénzt varázslópénzre. Szépen kiszámolta, hogy mennyi szükséges.
- Tényleg bolond, aki be akar ide törni - hallotta Lily halk hangját a háta mögül.
- Igen - válaszolta Harry.
- Gyertek! - hallották Mrs. Evans hangját - Én beszerzem a dolgokat, ti pedig menjetek a Czikornyai és Patzába. Remélem ennyi elég lesz - azzal elment beszerezni a dolgokat.
- Szia Lily! Hát te itt? - hallotta Harry egy lány hangját a Kviddics a javából nevű bolt környékéről.
- Szia! Hát tudod, van valami, amit úgy neveznek, hogy suli, és a mostani tanévre vásárolok be - válaszolta Lily.
- Bocs, de csak udvariasságból kérdeztem, különben nem érdekelt. De az érdekel, hogyhogy Ágas mása áll melletted? - mondta a lány.
- Hosszú sztori. Most csak annyit mondok, hogy a jövőből jött, és hogy Harry Potter a neve - csevegett tovább Lily - Nem láttad Isabellt?
- Ő is ma jött bevásárolni, de már elment haza, én meg éppen a seprűket néztem, mert szülinapomra nézek magamnak ajándékot, és ha összedobom a spórolt pénzem, meg a szülinapit, akkor futja egy új seprűre. Ó, és a nevem Mariett Aner, de Maesynek szólíts. Ha nem akarsz Maesynek, akkor bárminek, csak Mariettnek ne - fejezte be Maesy.
Harry biccentett. Ez a lány, vagyis Maesy Ágasnak szólította az apját. Akkor ő az anyja barátja is meg az apjáé is?
- Na és Maesy, megvársz amíg megnézem a könyveket a Czikornyai és Patzában? - kérdezte Lily.
- Persze. Úgy is estig akartam maradni - azzal Harryhez fordult. - bejössz velem a Kviddics a javából nevű boltba, amíg Lily olvasgat a Czikornyai és Patzában?
- Igen - adta meg a tömör feleletet Harry.
- Oké, akkor én mentem - futott be Lily a könyvekhez.
- Segítesz kiválasztani, hogy melyik seprűt vegyem meg szülinapomra? - kérdezte Harryt, de nem volt ideje válaszolni, mert odaért Mrs. Evans.
- Sziasztok! Ezeket oda adjátok majd Lilynek?
- Igen Mrs. Evans - válaszolt Maesy.
- Köszi - majd elment.
- Igen segítek - válaszolt megkésve Harry.
- Kösz. Akkor menjünk - mondta.
Maesynek igaza volt, nagyon nehéz volt választani, még ár kereten belül is. Végül egy Kométa kettő-negyvenest választottak. Miután kifizették, úgy döntöttek, ha Lily nem akar jönni, akkor a holttestén keresztül ráncigálják ki a boltból. Persze, Maesy határozata volt ez.
Olyan tíz órakor sikerült kiráncigálni Lilyt, vagyis a boltos kizavarta, mert már réges-rég zárva kellett volna lennie a boltnak.
Tizenegy órakor hazaértek.
- Végre, hogy itt vagytok! Tudjátok, hogy a Czikornyai és Patza nyolc órakor zár?! - kérdezte kicsit sem kedvesen.
- De, Lilyt csak most zavarta ki seprűvel a kezében a tulajdonos - sietett a válasszal Measy.
- Drágám, holnap majd előbb felkelsz, és elmész, de ilyen későn már nem mehetsz haza egyedül - ezt már kedvesen mondta.
- Hááát… elég fáradt vagyok - mondta Measy. - Igen. Nagyon szépen köszönöm, Mrs. Evans.
- Jó, akkor menjetek aludni.
Harry épp, hogy bele feküdt az ágyba, máris mélyen aludt.