1. Fejezet: A Privet Drive 4-es száma alatt...
- Lily Evans a nevem - mondta.
- Tényleg? - szólalt meg egy perc múlva a fiú. - Akkor most már értem mi folyik itt.
- Én még mindig nem. Mi? - kérdezte Lily.
- Az van, hogy én valahogyan idekerültem a jövőből - válaszolta.
A Privet Drive 4. számú házának, legkisebb szobájának ágyán egy sovány, körülbelül tizenhat éves fiú feküdt, gondolataiba merülve.
Éppen azon gondolkozott, hogyan érdemelte ezt ki.
Miért nem lehet normális élete? Miért nem lehet a szüleivel, mint más gyerek? Miért kell minden számára fontos embert elveszítenie? Ő nem kérte se Voldemortot, se a hírnevet. Miért nem lehet egy sima fiú, inkább lenne mugli. Ha mugli lenne, nem tudna semmiről, és nem kéne azon gondolkoznia, hogy hogyan mentse meg a varázsvilágot. Nem lenne a fiú, aki túlélte, hanem simán Harry Potter lenne. Szörnyű belegondolni, hogy Voldemort hány ember életét tette tönkre, és hogy őneki mennyi embert kell megszabadítani Tudjukkitől, mert a varázslók, boszorkányok többsége nem meri kimondani a nevét. Sokkal inkább került volna árvaházba, mint Dursleyékhez. És kinek köszönheti azt, hogy szeretett nagybátyjánál és nagynénjénél kell laknia, hogy ne említsük meg a fiúkat Dudleyt, aki kettőjüknél együtt is rosszabb. Szerencsére mióta kiderült, hogy varázsló nem meri piszkálni, mert fél, hogy malaccá változtatom!
Az utolsó mondattal a fejében Harry édes álomba szenderedett, és azt álmodta, hogy szüleivel lakik egy olyan házban, ami nagyon hasonlított Weasleyék házához, és Ron meg Hermione társaságában egy Dudley fejű malacot kerget. Nem is sejtette, hogy mikor felébred, kivel fogja magát szemben találni.
Lily Evans nagyon kifáradt a mai napon. Legszívesebben nyár végéig aludt volna, de az az idő is kevés lett volna neki, mert már csak egy hét volt vissza a szünetből. De annyi vigasztalta, hogy már csak egy hét és újra láthatja barátait, de az viszont még jobban elszomorította, hogy egy hét múlva újra látnia kell Pottert. De legalább csak egy hét múlva! Ez nem volt valami hatékony, mert egy hét nagyon kevés, de nem holnap, meg nem is holnap után, hanem csak egy hét múlva! Ez egy kicsit jobb kedvre derítette, és mély álomba merült.
Szörnyű álma volt. Azt álmodta, hogy James Potter a férje, és van nekik egy fiúk, aki nagyon hasonlít Potterre és annak van két barátja, akikkel egy fiú képű malacot kerget.
Mikor reggel felébredt nem hitt a szemének, James Potter feküdt mellette. Várjunk? Ez biztos, hogy Potter? Meglátjuk. Mindenesetre nem hagyhatom az ágyamban. Akkor se, hogyha Potter, akkor se, hogyha nem Potter.
- Potter! Ébredj! - kiabálta olyan hangosan, hogy fölébredjen a legmélyebb álomból is. Lily elérte a kívánt eredményt. A fiúnak olyan gyorsan felpattantak a szemei, mint a villám. De nem Potter volt. Ennek a fiúnak zöld szemei voltak, és - amit már előbb is észrevehetett volna - a homlokán egy villám alakú sebhely.
- Ööööö… - mondták mind a ketten. Lily előbb kiesett a meglepetés verméből, ezért ő szólt előbb. - Ki vagy te és mit keresel az ágyamban? - szegezte az első kérdését a kihallgatotthoz.
Először azt akarta kérdezni, hogy te Potter szexisebb mása vagy, de nem akarta leégetni magát egy ismeretlen előtt. A másik végre összeszedte magát, és tudott érthetően beszélni.
- Én is ezt akartam kérdezni tőled - mondta olyan hangon, ami gyönyörű volt. Nemcsak a kinézete, de a hangja is szebb Potterénél. Ekkor eljutott az agyáig, amit a fiú mondott. A kérdés feltétele után olyan tíz perccel már mondta a választ.
- Ez az én szobám - mondta Lily.
- Hm. Nem, ez az én szobám itt vannak a cuccaim is. Nézd! - és azzal egy fehér bagolyra mutatott. Ez nem lehet igaz! Ez tényleg nem az övé. De az ő cuccai is itt vannak.
- Tényleg. De az pedig az enyém! - azzal az egyik roxfortos ládára mutatott. Mióta van kettő roxfortos láda?
- Mi a neved? - kérdezte szexi Potter. Így fogja hívni, amíg nem tudja a nevét. De ekkor észhez kapott és válaszolt a kérdésre.
- Lily Evans a nevem - mondta.
- Tényleg? - szólalt meg egy perc múlva a fiú. - Akkor most már értem mi folyik itt.
- Én még mindig nem. Mi? - kérdezte Lily.
- Az van, hogy én valahogyan idekerültem a jövőből - válaszolta szexi Potter. Persze eleinte nem jutott el Lilyhez amit mondott, de utána szép lassan megértette.
- Akkor te a jövőben élsz? - kérdezte lehangoltan Lily, majd eszébe jutott, hogy megtudakol valamit a saját jövőjéből - Tudsz rólam valamit?
- Igen, és igen - mondta nagy egyszerűséggel a fiú.
- És mit? - kérdezte a lány.
- Ööööö… mit akarsz tudni? - kérdezett vissza.
- Mindegy. Mi a neved? - kérdezte végül.
- Harry. Harry Potter - válaszolt szexi Potter. Vagyis Harry Potter.
- Gondoltam.
- Azt, hogy Potter vagyok? Tudom. Úgy ébresztettél, hogy Potter ébredj - mondta szexis Harry. - És mit fognak szólni a szüleid, hogy valaki visszajött az időből a te ágyadba? - kérdezte Harry.
- Nem tudom - mondta. Talán James Potter mégis szexisebb? - Menjük le reggelizni. Biztos várnak már.
- Szerinted el fogják hinni, hogy a jövőből jöttem? - szólt Harry. - Nem kéne valami hihetőbbet kitalálnunk?
- De. Tényleg kéne. Mire gondoltál? - kérdezett vissza Lily.
- Mondjuk, mondhatnánk azt, hogy egy barátod vagyok a Roxfortból, és az éjszaka érkeztem hozzátok. - mondta Harry.
- És mégis mivel? Seprűvel? - kérdezte Lily.
- Ühüm. De akár lehetne repülő autó is.
- Nem szabad még autót vezetned. Ahogy elnézem te még kiskorú vagy - mondta Lily egy kicsit kérdőn, mert nem volt biztos benne, hogy szexi Pot… vagyis Harry még kiskorú.
- Az. De mondjuk egy nagykorú elhozott egy repülő kocsival hozzátok, engem kirakott majd elment - mondta sze… Harry.
- Aha. Te már repültél autóval? Vagy egyáltalán láttál repülő autót? - kérdezte kíváncsian Lily.
- Igen. A barátoméknak volt egy repülő kocsijuk… - kezdte szexi… Harry, de félbe szakították.
- Lily, gyere reggelizni! Kilenc óra va… - jött föl Mrs. Evans - Szia! - köszönt sze… Harrynek. - Lily, ő a nagy ő? Vagy elfelejtetted, hogy olyan is létezik, hogy reggeli? - tudakolta olyan kedvesen, amilyen kedvesen csak tudta.
- Nem. Épp most készültünk reggelizni - felállt, és magával rántotta Harryt is. - Különben ő…
- A nagy ő? - kérdezte az anyukája.
-… az egyik barátom a suliból, és este érkezett meg, de nem akartalak fölébreszteni.
- Értem. Akkor gyertek reggelizni! - mondta.
A reggeli nagyon jól telt. Szerencsére Petunia már rég elment. Sze… Harry nagyon keveset evett.
- Rosszul érzed magad?- kérdezte Mrs. Evans.
- Öööö… nem. Csak nem vagyok éhes - mondta Harry.
- Lehet, hogy azért mondod ezt, mert rossz anya főzte! Egyet értek veled! - mondta Lily huncuton. Persze, de valójában nagyon finom volt.
- Nem. Mrs. Evans, jó a főztje, csak nem vagyok éhes - mentegetőzött Harry.
- Hiszi a piszi! - vágta rá Lily. Legalábbis, biztos, hogy nem azért mert nem éhes.
- Ugyan. Menjetek föl, majd szólok, ha kész az ebéd! - azzal útjára bocsátotta a két gyereket.
A két fiatal nagyon jól megvolt együtt. Petunia csak három nap múlva érkezett. Lily észre sem vette, hogy egy óra múlva már itthon lesz szeretett nővére. Harry mesélt a jövőről és az ő jövőjéről is. Nem tudta hova tenni, hogy Potterbe lesz szerelmes, de annak örült, hogy ilyen kedves fia lesz.
Bár Harry aggódott, hogy mi történik a jövőben, de nagyon örült, hogy anyjával lehet. Mrs. Evans szólt, hogy holnap mennek az Abszol útra megvenni a dolgokat, amik a Roxfortba kellenek. Alig várta, hogy elmenjenek. Lehet, hogy összefutnak majd pár ismerőssel.
Gyorsan ment a nap, alig volt néhány említésre méltó. A nap főpontja az volt, amikor Petunia rá dobott egy virágcserepet a fejére. Mikor végre sikerült elaludnia gyönyörű álma volt.
Újra élte azt a napot mikor először betette lábait a Roxfort kapuján. Minden ugyanaz volt az izgalom, a csodálkozás… még a Teszlek Süveg éneke is.
Reggel a dalt dúdolva indult el reggelizni.
„Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a Föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
Hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
Hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
