Harry a jövőről álmodik. Közeledik a kviddics válogatás.

- Harry Potter nem volt a vonaton? Perselus az igazat akarom hallani - hideg sziszegésre hasonlító hang, a tulajdonosa háttal állt.
- Nem, nagyúr. De nyár közepe felé Dumbledore elment a Dursley házba, és Potter akkor sem volt ott - mondta higgadtan a kérdezett.
- A rokonai dugták el?
- Ők sem tudják, hogy hol van - válaszolt szintén.
- Meg kell találni. Menjetek el Luciussal és Bellával a rokonai házához, és hassátok meg őket - parancsolta a rideg hang tulajdonosa és megfordult. Harry felismerte. Voldemort állt előtte, de mintha átnézett volna rajta.
Hirtelen erős fényt látott, egy ismerős kapu villant, majd minden sötét lett, és újra fény.
- Mr. Weasleyt és Ms. Grangert sem találták? - most az igazgató állt előtte. De hogyan?
- Nem. Valószínűleg Potterrel vannak - hallotta a háta mögül Mordon recsegő hangját. És újra. Fény, a kapu, sötét, fény... és Harry Potter kinyitotta a szemét. Ront pillantotta meg. Még sötét volt.
- Harry? - kérdezte Ron felé hajolva - Jól érzed magad?
- Ig... igen - hebegte Harry.
- Mi a baj? - aggodalmaskodott tovább Ron.
- Az… az álmom - mondta Harry remegve.
- Mi volt benne? - értetlenkedett Ron.
- Vo… Voldemort… és Piton, Dumble… Dumbledore, meg… meg Mordon… - próbálta Harry elmagyarázni. Nem az álomtól volt rosszul, de akkor mitől? Ez történhetett most az ő jelenében?
- Mi?
- Azt láttam, ami most történik - mondta Harry.
- És mi történik?
- Nem tudom.
- De az előbb láttad, nem?
- Igen, de nem értettem.
- Menjünk Dumbledorehoz?
- Nem. Most inkább egy kicsit pihennék - jelentette ki és elhúzta a függönyt. Az egyetlen dolog amit nem akar az pont Dumbledorehoz menni. De miért, és hogy került ide?
- Jobban vagy? - Ron megint visszahúzta a függönyt.
- Igen. Jobban - azzal visszafeküdt az ágyába, de nem bírt elaludni. Miért volt az a kapu? Miért látta azt a kaput amin keresztül elvesztette a keresztapját. Vajon van köze Sirius halálához annak, hogy ide került? Hát. De milyen köze lenne. És hogyan?
- Akkor én is visszafekszek aludni - mondta Ron nyugodtan, és lefeküdt az ágyára. Hiába csukta be a szemét Harry, így is érezte, hogy Ron őt figyeli. De nem volt annyi ereje sem, hogy azt mondja Ron. Így hát hagyta.

Hányingere volt. Iszonyú. Csúszik? Nem… az lehetetlen. Nem! Nem! Nem!
- Nagini! - Voldemort hangja. És megint a teremben volt, de máshogy… más szemszögből - Bella, megadtátok az illő tiszteletet a senkiházi mugliknak?
- Igen, nagyuram - hajolt meg Bellatrix. Harry legszívesebben megmarta… megölte volna. De a test amiben volt nem az övé volt, és nem is ő irányította.
- Helyes. És Potter?
- Nem tudják mi lett vele - mondta sajnálkozva Bellatrix.
- Sebaj Potter, hidd el megtalálunk - sziszegte párszaszóul Voldemort, persze ezt Harry nem vette észre.
- Uram? - értetlenkedett Bella.
- Semmi. És most menj! - utasította Voldemort.

Furcsa. Már megint ugyanaz a kapu. De amikor ide jön miért nem látja? Ez mit jelenthet? Bár ez a kis közjáték nem esett jól Harrynek, de kipihentnek érezte magát. Úgy döntött felkell. Minek maradjon az ágyban. Ron még aludt, vagyis a függönye még el volt húzva.
- Ron, ébren vagy? - sétált oda Harry Ron ágyához, és elhúzta a függönyt.
- Hö? Én? Mi? Ja… azt hiszem… ühüm, igen… ébren - mondta Ron félig aludva.
- Akkor… lemegyünk reggelizni? Elvégre, most mi is ide járunk, nem? - kérdezte félénken Harry.
- Ig… - itt egy hatalmasat ásított Ron a párnájába - ...en.
- Remek - vidult fel Harry - Akkor én gyorsan fel is öltözök.

****

Lily jól ébredt. Mikor végre elhatározta magát, hogy felkeljen már félóra elmúlt. Measy az igazak álmát aludta, Isa függönye nem engedett szemet, de Lily konyított annyira, barátjához, hogy tudja, ő már nem alszik. Hermione Granger pedig már nem volt a hálóban. Most egy kicsit jobban megfigyelte Measyt. Feje a párna alatt volt, kezei és lábai az eddig megnevezetlen pozíciót vették fel. Jól tudta barátnője nem csikis. Pedig ez a megnevezetlen pozíció, minden csikisebb részt enged. Elfordult és elment a fürdőbe. Iszonyatos volt arra gondolni, hogy James Potter közel van hozzá. Pedig hozzá kell szoknia a gondolathoz, ha azt akarja, hogy Harry megszülessen. Miután lezuhanyozott és megmosta a fogát kiment felöltözni.
- Au! - kijutott, csak nem úgy ahogy tervezte.
- Szia Lil! Végre, hogy felébredtél - mondta neki Isa nevetve, miközben ki spárgázott a fürdőből.
- Ahogy látod - mondta Lily mogorván, majd megkereste a harisnyáját, a szoknyáját, a topját, az ingjét, a nyakkendőjét, és a köpenyét - Te hogyhogy már felöltöztél?
- Korán keltem.
- Ebben az évben bál lesz, és mint jövő évi végzősök hivatalosok vagyunk rá - tájékoztatta barátnőjét - Itt a nagy alkalom.
- Én nem megyek.
- De mész - mondta Lily nemet nem tűrő hangon, és kiment a szobából.
- Felkeltem Measyt, és utána mi is megyünk - mondta Isabell, még mielőtt Lily kisétált volna az ajtón - Measy! Ébresztő!
- Fent vagyok - hallatszott a párna alól.
- Akkor kérlek gyere.
- Muszáj?
- Measy!
- Jó, jó, megyek… csak egy pillanatot kérek! - az egy pillanatból pedig három perc lett.

****

Harry, Ron és Hermione végre leértek a nagyterembe. Nagyon szép gesztus volt Hermionetól, hogy megvárta őket.

Lily már lent volt, de a tekergők - Remus kivételével - nem voltak ott. Harry sokat gondolkozott, hogy miért nem jöttek még le, amikor beugrott. Telihold volt. Szegény Remus, már az év első napján telihold volt.
- Sziasztok! Üljetek le - Harryt Lily hangja szakította ki gondolataiból. Elmosolyodott. Lily foglalt nekik helyet.
- Köszönjük - mondta mikor Lily mutatta a mellette lévő helyet. Nem sokára megérkezett Measy, Isabell, James, Sirius és Pettigrew.
- Helló! - köszöntek. Measy furán nézett Siriusra, de Harry ezt az álmosságnak tanúsította. James ahogy leült, már beszélt is.
- Egy hét sem, és lesz a kviddics válogatás! Szóval megvan a fogó, mind a három hajtó is, az őrző nincs, és terelőből sincs egy se. Akkor kell a csapatba még három ember. Egy őrző és két terelő. Van valaki köztetek, aki jó lenne az egyik posztra? - kérdezte Harryéktól.
- Igen, én jó őrző vagyok - mondta Ron.
- Akkor gyere majd le a válogatásra. Jövő hét péntek délután kettő… elnézést McGalagony professzor - majd végre valahára elvette az órarendjét McGalagonytól, amit már percek óta lobogtatott a professzor az óra előtt.
Végre odaért Harryékhez.
- Nem tudom odaadni az órarendjüket, mert nem tudom milyen órákat vettek fel. Ezt majd reggeli után Dumbledore professzorral kell megbeszélniük.
- Öööö... professzor valójában én sem tudom milyen órákat lehet felvennem - szólt Harry.
- Mondtam, hogy Dumbledore professzorral kell megbeszélniük - azzal Lilyékhez fordult - Tessék.
- Köszönjük - mondta Lily, és átvette a pergament. Harry bele pillantott, minden, ami egy aurornak kell. Most szemre vette Jamesét is. Ugyanaz. És mi van Siriuséval? Az is. Szóval Sirius aurornak tanult, és a végén pont az ellenkezője lett. Vagyis nem igazából, csak az emberek úgy gondolták. Befejezték a reggelit és felmentek az igazgató szobáját őrző kőszoborig.
- És most? - kérdezte Ron.
- Találgatunk - mondta Hermione.
- Mindenízü drazsé? - a szobor nem mozdult.
- Ganajtúró bogár? - próbálkozott Ron sikertelenül.
- Fúj, Ron.
- Mi az? Ez is lehetett volna a jelszó, Hermione - nézett értetlenül Ron.
- Valami ehetőnek kell lennie a jelszónak, ha ilyenkor is úgy gondolkozott Dumbledore, mint a jövőben.
- Amit megváltoztathattunk. Lehet, hogy már nem is az a jövőnk ami.
- Citrompor? Mazsola? Csótánycsokor? Gumicukor? Rágógumi? Citromlé? Narancslé? - és a szobor Harry nagy meglepetésére utat engedett.
- Narancslé? - nézett Harryre Ron - Senki sem találta volna ki.
- Ha nem vetted volna észre Harry az előbb találta ki, Ronald - oktatta ki Hermione Ront.
- Ő sem hitt benne, hogy ez a jelszó!
- Igen. Nem hittem volna, csak már nem tudtam mit mondani...
- Most akkor be akartok menni vagy nem?! - kérdezte a szobor mérgesen.
- Ööö… igen, köszönjük - mondta Hermione, majd bementek mindhárman.

- Már vártalak titeket - ált fel az igazgató a székből, mikor beértek a szobába. Hiába, még mindig ugyanúgy nézett ki, mint évek múlva, Harryék jelenében.
- Jó napot professzor! - köszönt Hermione, majd oldalba vágta Harryt és Ront.
- Jó napot! - mondták a fiúk, mire Dumbledore elmosolyodott. Harry elszégyellte magát, mert eszébe jutott amit tavaly évvégén... vagyis évek múlva csinált... csinál.
- Akkor az RBF eredményeiket szeretném tudni - kezdett bele Dumbledore.
- Hát… öhm… tudja uram én nem kaptam meg - kezdett bele magyarázkodni Harry - és...
- Rendben. Akkor halljuk milyen órákat szeretne felvenni?
- SKV… vagyis sötét varázslatok kivédése, átváltoztatástan, bájitaltan, bűbájtan, gyógynövénytan...
- Milyen foglalkozást? Inkább így kérdezem - mosolygott Dumbledore.
- Ó, hát auror.
- Rendben. És ön kisasszony? - fordult Hermionehoz a professzor.
- Én... én mindent fel szeretnék venni kivéve a jóslástant és a mugliismeretet - mondta szerényen Hermione.
- És maga? - fordult most Ronhoz.
- Auror szeretnék… - fogott bele Ron.
- Köszönöm. Akkor itt vannak az órarendek - nyújtotta át a három pergament Dumbledore - ha oda akarnak érni az utolsó tizenöt percre akkor siessenek.
- Köszönjük - mondták, és immár Hermionénak sem kellet figyelmeztetni a fiúkat. Az első óra átváltoztatástan volt. A második pedig bájitaltan. Dupla.
Mikor befutottak McGalagony már a házit mondta.
- Kérjék el majd az óra anyagot az egyik megbízható diáktól. De ha szeretnék délután magam is elmondhatom - szólt McGalagony professzor mikor észre vette a triót.
- Rendben professzor - mondták majd elindultak dupla bájitalra. Lumpsluck egy kicsit sem volt olyan szörnyű, mint Piton. De azért nem fogják megszeretni a bájitaltant. A házi az volt, hogy írjanak egy kéttekercses dolgozatot a Felix Felicisről és a hatásairól. A nap folyamán annyi házit kaptam, hogy kinézni is alig tudtak felettük. Mikor végre eljött az ebéd ideje Hermione elkérte az óra anyagot Remustól.
- Ne felejtsétek el! Jövő hét péntek délután kettő tíz perckor kviddics válogatás! - figyelmeztette őket a mai nap folyamán James sajnos nem utoljára, a kviddics válogatásra.
- Jól van, James! Szerintem már megértették! - kiabálta Measy a százhuszonnyolcadik figyelmeztetési akcióján Jamesnek.
- Csak meg szeretném tartani a kviddicskupát! Olyan nagy baj ez? - válaszolt James Measy kirohanására.
- Igen, Potter! Igen! - mondta Lily Measyéhéz hasonló hangnemben, majd felment a hálóba.
- Megérdemeltem ezt? - kérdezte James tekergő társaitól.
- Igen - mondta Sirius, majd ő is felment a saját hálójukba.

Sajnos a héten a házi feladatok több mint a kétszeresére nőttek. De ez nem volt elég, Harry minden egyes éjszaka látott néhány dolgot, ami szerinte a saját jelenében történt. Hermione figyelmeztette, hogyha nem mondja

Dumbledorenak akkor majd ő fog szólni. Már Harry is bevallotta, muszáj szólnia az álmairól Dumbledorenak.